Krka Nemzeti Park

A Krka Nemzeti Park (horvátul Nacionalni park Krka) kb. 90 km-re van Vir szigettől (17 km. Šibeniktől). A nemzeti park a Krka folyó nagy részét, Skradintól Kninig tartó szakaszát foglalja magában. Számos szikla, vízesés, valamint az itteni különleges állat- és növényvilág érdemes a figyelemre. 18 halfajból 10 endemikus, tehát a világon egyedül csak itt található meg (búvárkodás csak engedéllyel lehetséges). 222 madár- és 18 denevérfaj színesíti a park állatvilágát. A nemzeti park környéke műemlékek szempontjából is értékes. Római és középkori épületek feltárásai találhatók itt, de az is bizonyított, hogy ezen a területen már az őskorban is éltek emberek. Legértékesebb műemléke a vízesésen túl egy tó közepén található kis szigeten egy ferences kolostor.

A Krka Horvátország legszebb karsztvidéki folyója. A Krka Nemzeti Park Közép-Dalmáciában, Šibeniktől 17 km-re északkeletre található. A hegyekből a tenger felé ömlő Krka az évezredek során mély szurdokvölgyet vájt a karsztba. Ahol keményebb sziklák állnak a sodrás útjába, látványos zuhatagok alakultak ki. A terület 1985-ben kapta meg a nemzeti parki besorolást. Látványosságait busszal, hajóval és gyalogosan is megtekintheti az ide látogató. Közép-Dalmácia legnagyobb folyója, amely Kninnál ered és keskeny sziklafalak között, vízeséseken, tavakon keresztül folyik be a tengerbe. A folyó legszebb szakasza a Skradintól kezdődik, amely egyben a Krka Nemzeti Park része.
A 109 km2 területen fekvő nemzeti park két legnagyobb nevezetessége a vízesések sorozata és a Visovaci-tó. A legnagyobb vízesés a Skradinski Buk, ahol a folyó 48 métert rohan lefelé mintegy 400 méter hosszan, 17 lépcsőn. A Skradinski Buk fölött szélesedik ki a Visovaci-tó, amely gyönyörű látványt nyújt a közepén emelkedő kis szigettel, rajta a XV. században épült Ferences-templommal és kolostorral.

A nemzeti park busszal, hajóval és gyalog egyaránt körbejárható. Ha a skadrini bejáratnál parkolunk le, akkor 3 km-es hajózással visznek fel a nagy vízeséshez: a Skradinski Bukhoz. A városból minden egész órakor indul hajó felfelé, míg a vízeséstől mindig félkor indulnak a járatok vissza. A 56-os főút hídjától gyalogosan és kerékpárral is megközelíthető a látványosság. A túraúton megtekinthető a régi vízerőmű, a vízenergia hasznosításával működő lenmosó, kovácsműhely és malom. Az 1900 méteres túraútvonalon a vízesést körüljárva lehet gyönyörködni a nemzeti park színes élővilágában, a vízmosásokban. A folyó jobb partján lévő lépcsősor mozgáskorlátozottak számára nehezen vehető igénybe, babakocsival viszont még igen. A bal parti lépcsőkhöz akadálymentesített rámpa is készült.
Ha a lozovaci parkolóból indulunk, akkor busszal vagy gyalogosan közelíthetjük meg a vízeséseket.
Az egyes vízesések között 3 szakaszon közlekednek további hajójáratok, amelyek útvonala magába foglalja az egyes nevezetességek megtekintését 30 perces időtartamban.

Látnivalók

Nečven-erőd, melynek maradványai a Knin folyó mentén még ma is láthatóak, a török korból származik. Területén nagyjából 80 házacska és egy templom állt. A Nečven-erőd a középkorban épült egy sziklameredély legszélén, a Krka-folyó bal partján. Az erőd első ura a Nelipić család volt, és a tulajdonosa az egész Promin-Miljevac régiónak. Az építmény 1421-ig volt a család tulajdonában, később a Martinušić nemesi család birtokába került. A XVI. század elején a törökök elfoglalták a Nečven erődöt és 1688-ig az uralmuk alatt tartották.A törökök idevezényelték a katonáikat és itt állították fel a Krka “nahija”-t, ami az Ottomán birodalom egy közigazgatási egysége volt. Később betöltötte a “sandžakat” (kerület) és a “kadiluk” (igazságügyi központ) funkcióját is. Miután a törököket kiűzték, az erődöt felgyújtották és félig le is rombolták.

Burnum római katonai tábort ugyancsak a folyó mentén találjuk, melyet a rómaiak építettek. Az erődöt az avar-szláv háborúban romba döntötték. A római Burnum katonai tábor romjait a Krka-folyó jobb partján találjuk, a jelenlegi Ivoševci falu mellett. A katonai tábort az i.sz. I. század környékén építették egy stratégiailag fontos helyszínre, emellett ez volt a hídfőállása a szárazföld belsejébe induló hadseregeknek, itt állomásozott a római XI. légió. Akkoriban Burnum a Római Birodalom északi határát jelentette. I.sz. 42-ben a XI. légió megkapta a “Claudia pia fidelis” megtisztelő címét. Ez váltotta később a IV. Flavia Felix légió. Napjainkban a katonai parancsnokság, a “pretoria” épületének egyik boltíve látható. A közelmúlt ásatásai során napvilágra került a nagy amfiteátrum és más régészeti letelek amelyek arra engednek következtetni, hogy a tábort Claudius császár idejében építették, majd később Vespiniaus császár alatt átépítették. Miután a hadsereg elhagyta a tábort egy település kialakítására alkalmas területet hagyott maga után, amely a későbbiekben fontos szerepet játszott egészen az ókor végéig. Burnum-ban nagy szentély állt, amfiteátrum, vízvezeték, volt kövezett út, utcák és más polgári építmények. A település több véres harcot is átélt. Az V. század végén, a gót-bizánci háborúk alatt az osztrogótok elfoglalták a várost.
A Burnum-i amfiteátrumnak négy bejárata volt, építésekor kihasználták a domborzati előnyöket, ebben az esetben a sziklás területet a tölcsérszerű mélyedésben. Az amfiteátrum déli bejárata fölött egy gazdagon díszített, i.sz. 76-77-ben vésett tábla olvasható, amely egyértelműen bizonyítja, hogy az Vespinianus császár adománya.
A régészeti feltárások során számos kisebb leletet találtak: pénzérméket, üvegdarabokat, medálokat, láncokat, övcsatokat, lószerszámot, kerámiákat és más kisebb tárgyakat. Ezeket a leleteket Puljani-ban állították ki, a park régészeti gyűjteményének részeként.

Bogočin-erőd környékén folyamatos feltárások zajlanak, ahonnan több vaskori lelet került elő. A Bogočin-erőd a Krka-folyó bal partján épült. A középkori építmény egy magas sziklára épült, Bogatić falu határában. Ezt az erődöt a horvát Nelipić nemesi család építtette, később, akárcsak a Nečven-erőd, ez is a Martinušić-család birtokába került. Az erődhöz egyetlen – tökéletes állapotban fennmaradt – út vezet, amely Bogočin falujába visz. Az erődbe egy felvonóhídon át lehetett bejutni. A XVI. század elején a törökök elfoglalták az erődöt és 1684-ig uralták.

A Ključica-erőd a Krka Nemzeti Park legnagyobb és egyben a legjobb állapotban fennmaradt középkori erődje a Ključica-erőd. Az erődöt a horvát nemesi család a Nelipić-család emeltette a XIII. században a Čikola-folyó kanyonja fölé azért, hogy megvédjék területeiket a rivális Šubić családdal szemben. A kiváló stratégiai elhelyezkedése miatt a Ključica-erőd állandó konfliktusok forrása is volt uraik, a Šibenčani-k között. 1546-ban a törökök elfoglalták a várat és uralmuk alatt tartották egészen 1648-ig. Miután a törökök kivonultak, soha többé nem használták.
Jaruga vízerőmű tekintetében fontos ipartörténeti emlékkel is büszkélkedhet a Krka Nemzeti Park: 1895-ben itt épült meg az a vízerőmű, amely Šibenik városát látta el elektromos árammal. Šibenikben tehát hamarabb volt elektromos áram, mint Bécsben, Budapesten, Rómában vagy Londonban. Az I. világháború kitörésekor leállították a Jaruga I néven ismertté vált erőművet, majd megépítették a Jaruga II-t – ez utóbbi napjainkban is üzemel.

A Visovaci Ferences kolostor nagy vízesés feletti kikötőből érhető el. A kolostor egy kis szigeten található, ahova csak a Krka Nemzeti Park által szervezett túrán keresztül juthatunk el. A kolostorban egy kis múzeum található, ahol angol nyelven kalauzolnak végig a látnivalókon. A nagyon szép kolostor kertben szabadon élő vad nyulakat is láthatnak az érdeklődők.

A Trošenj-erődöt a középkorban emelték, szemben a Nečven-erőddel, a Krka-folyó jobb partján. Az erőd a nagy hatalmú horvát Šubić-család tulajdonában állt, akik a Krka-folyó egész jobb partján elterülő vidék urai voltak. Az erődöt abból a célból építették, hogy felügyeljék és ellenőrízék a folyón átívelő, kiemelt stratégiai fontossággal bíró hidat.
1552-ben a török sereg elfoglalta az erődöt. Itt szállásolták el a katonai egységeiket és egy hengeres tornyot is építettek. 1686-ban a Velencei hadsereg lerohanta a vidéket és elűzték a törököket. Ekkor az erőd nagy része megsemmisült.

A Roški vízesés a Krka Nemzeti Park felső részén, a Visovac-tó másik végénél található. A Roški vízesés hosszúsága 650m, melynek vize 27m magasságból zuhan. Itt építették ki az első áramfejlesztőt, mely máig elektromos energiával látja el a környéket. Egyes vízimalmok (búza és kukorica őrlők) a mai napig is működnek.